Tó vendéglő Balatonfűzfő

Balatonfűzfőn nem jártam még ezidáig, mert mindig csak Siófokig jutottunk. Viszont mivel nagyon messze volt még, hogy hazaérjünk, muszáj volt megállnunk valahol enni.

Eredetileg Balatonfüreden néztünk ki magunknak 3 éttermet. Az egyiknél azt írták, hogy csak elvitelre készítenek ételt (mikor viszont elmentünk előtte láttuk, hogy ülnek a teraszon a vendégek, de ekkor már nem érdekelt minket), egy másik már csődbe ment, a harmadiknál megálltunk enni, de már ott furcsa volt a dolog, hogy egy Balaton-parti étteremnek miért van fizetős parkolója...? Értem én, hogy a sétány miatt sokan megállnának (feltéve, ha tudnak, mert a vendégek autói sem férnek el), de ha már egyszer ott hagy az ember rengeteg pénzt, még fizessen a parkolásért is? De a mellette levő étteremnél is ugyanez volt a helyzet, ezek szerint ez a megoldás ott természetes. 

Rendben, megálltunk egy elég szűkös helyen, amit a parkolóőr mondott (mert ő mondja meg hova állhatsz), majd mikor elindultunk megláttuk mekkora sor van az ajtó előtt, és megkérdeztük tőle, hogy ez tényleg a sor vége? Mondta, hogy igen, de gyorsan megy, nem kell sokat várni... Inkább hagyjuk... Még ha be is kerülünk, végig úgy kell ott lenni, hogy tudjuk, hogy csipkedni kell magunkat, mert vagy húszan várnak az asztalunkra. Jobbnak láttuk sarkon fordulni.

Útközben nézegettük a lehetőségeket, és megtaláltuk a Tó vendéglőt. Könnyen oda lehet találni, parkolójuk nem nagy, de mivel addigra már (4 óra volt) lement bőven az ebédidő, kényelmesen meg tudtunk állni és az asztalok között is tudtunk válogatni.

Mikor beléptünk rögtön kedvesen fogadott minket a pincér, és mikor mentünk ki a teraszra, kérdezte, hogy hozzon-e hamutálat. Apróság, és sokakat nem érint (engem sem), mégis figyelmes dolog volt.

A vendéglő valami fantasztikus helyen lett felépítve. Közvetlenül vízparton, csendes környezetben - habár az épület előtt megy el a vasútvonal, azt a néhány másodpercet ki lehet bírni, míg a vonat elmegy, de egyébként abszolút nem zavaró. 

Elfoglaltuk a helyünket, és rögtön meg is kaptuk az étlapot. Ha hiszitek, ha nem, én így még nem jártam egy étteremben sem, hogy annyi finom étel volt felsorolva, hogy alig tudtam választani. Újdonságot szerettem volna kipróbálni, de mikor megláttam a cigánypecsenyét az étlapon, rögtön megkívántam, viszont párom szólt, hogy miért nem rendelek fatányérost, mert azon kétféle hús is van vegyes körettel (én ugye jobban szeretem a rizst, mint a krumplit). Ő pedig roston csirkemell filét választott krumplival és tejfölös uborkasalátával, amit végül megosztottunk. Frissítőnek limonádét kértünk, ami érezhetően frissen készült, és többféle verziót is lehet választani. 

Az ételekre a szokásos ideig kellett várni, addig gyönyörködtünk a tájban. Mikor kihozták az ételeket jött a meglepetés, hogy milyen hatalmas adagokat kaptunk. Azt se tudtam, hogy álljak neki, de aztán vegyesen eszegettem belőle. Nekem az uborkasaláta furcsa volt, mert mi itthon a tejfölöset nem édesen készítjük hanem ecetesen, jól elkeverve benne a tejfölt és a pirospaprikát, de így is nagyon finom volt.

Ebéd után én egy capuccinot választottam, párom pedig Nutellás palacsintát kért desszertnek. Tudom és tapasztaltam, hogy éttermekben nem mindig készítenek finom capuccinot, de ez előtt le a kalappal. Finom volt, és olyan hőmérsékletű, hogy rögtön tudtam inni belőle. 

Mindennel együtt nagyjából egy órát töltöttünk itt, nagyon jól éreztük magunkat, az ételek nagyon finomak és bőségesek voltak, a pincérek kedvessége előtt pedig le a kalappal. Ha legközelebb erre járunk nem kérdés, hol állunk meg enni.